Évi tíz számmal, több mint 100 oldalon, prémium minőségben mutatkozik be tavasszal a Jamie Magazine magyar kiadása. A lap a Libri-Shopline (LS) Kiadói csoport gondozásában fog megjelenni március 25-én.
„Hónapok óta dolgozunk a lap londoni szerkesztőségével a magyar kiadás előkészítésén. Jamie könyvei eddig is a kiadói csoportunkban, a Park Kiadó gondozásában jelentek meg óriási sikerrel, így biztosak vagyunk benne, hogy a hazai piacon nagy lesz az érdeklődés a lap iránt.”− mondta Halmos Ádám, az LS Kiadói csoport ügyvezetője.
Jamie Oliver egyike a legnagyobb népszerűségnek örvendő szakácsoknak: fiatalon tett szert komoly hírnévre: szakácskönyveket jelentetett meg, étteremláncot épített fel, saját márkanevével forgalmaz konyhai és lakberendezési termékeket. 2008 decemberében jelentkezett első magazinjával, a Jamie Magazine-nal, amely eredetileg kéthavonta jelent meg Nagy-Britanniában, ma pedig havilapként adják ki és 12 országban kapható.
Andy Harris, a magazin nemzetközi főszerkesztője a szerződés budapesti aláírásakor kiemelte: „A magazin különböző kiadásai gyakran egymástól is átvesznek izgalmas anyagokat, így már nagyon várjuk, hogy a jövőben milyen magyar gasztronómiai érdekességek fognak eljutni a magazin német, orosz vagy például görög kiadásába. A szerkesztőségek mindenhol temérdek olvasói levelet is kapnak, és nagy örömünkre szolgál, hogy olyan egészséges ételeket mutathatunk be, melyeket nem tanult séfek, hanem átlagos olvasók készítenek el. Az egészséges ételek népszerűsítése a Jamie Magazin egyik legfontosabb küldetése.”
A nemzetközi kiadásokhoz hasonlóan a hazai lap a női és férfi olvasókhoz egyaránt szól majd. A Jamie Magazin főszerkesztője Hajós Szandra lesz, aki azt mondta: „A lapban a nemzetközi licencnek köszönhetően olvashatóak lesznek az eredeti Jamie-tartalmak, valamint helyet kapnak a hazánkban érezhető gasztroforradalom legizgalmasabb fejleményei."
Bár ma is vannak felkapott keresztnevek – mint a Zalán, a Hanna vagy a Csenge -, mivel a szülők számára egyre fontosabb, hogy gyermekük különleges nevet kapjon, százával érkeznek a névadási kérelmek a Magyar Tudományos Akadémiához, ahol gyümölcsök, fogalmak, jelzők és helységnevek is helyet kapnak évről évre az utónévkönyvben.
A legfurcsább új keresztnevek
2015-ben az újszülötteket már egészen váratlan nevekkel keresztelhetik meg. 2014-ben újonnan befogadott, ám kicsit furcsának nevezhető nevek: Fehér, Színes, Balzsam, Sudár, Remény, Béke, Áldás, Ozora, Móka, Dió, Fahéj, Gesztenye, Szeder, Ében, Hárs és Március – de vannak még ezeken kívül is meglepő hangzásúak, mint a Küne, az Ata, a Sáfély, a Létó vagy a Zejnep.
A régebbi időkben, 1945-49 közt felkapott név volt például a Mária, az Erzsébet, az Anna, az Ilona, a Teréz, illetve férfinevek közül a László, az István, a György, a Ferenc vagy a Péter. A hatvanas években is népszerűek voltak a korábban is gyakran adott nevek, de lassanként új nevek kaptak helyet a gyakori utónevek közt, úgy mint az Erika, az Andrea, a Zsolt vagy az Attila. A ’70-es ‘ 80-as évek két legfelkapottabb neve az Andrea és a Zsolt nevek voltak, ám ebben az időszakban rohamosan megindult az új keresztnevek anyakönyveztetési kérelmezése, a ’80-as évekre már évi 120-130 is érkezett az MTA-hoz, és ez a folyamat máig nem állt meg, sőt, egyre különösebb kérésekkel fordulnak a Nyelvtudományi Intézethez.
A jelenleg adható utónevek teljes listája itt található:
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) laborja egy olyan fémgolyót alkotott, amelyik képes antigravitációs bravúrokat végrehajtani. A ZeroN-re keresztelt projekt célja szembeszállni a gravitációval. A találmány és egy antigravitációs mezőből és egy fémgolyóból áll.
Önmagában a vizuális élmény is lebilincselően látványos, ám gyakorlati haszna is van, hisz különböző szimulációk esetén kiválóan használható – mondta Jinha Lee, a projekt vezetője.
A gravitáció nélküliséget úgy érik el, hogy adott egy elektromágneses tér, ami felett megszűnik a gravitáció, és a golyót egy tetszőleges pozícióba helyezve ott marad, mintha csak egy polcra tettük volna.
Azt is hozzá kell tenni, hogy valójában nem sikerült kikapcsolni a gravitációt, a látványért egy mágneses robotkar felel, amelyiket ügyesen elrejtettek, és a kamerák által küldött adatok alapján dolgozik.
A működő társas vállalkozások száma 2014. január és 2015. január között 2,55 százalékkal, 543 692-re csökkent Magyarországon – áll a Bisnode nemzetközi cégminősítő jelentésében.
Néhány évvel ezelőtt még a rendületlenül gyarapodó cégszám volt jellemző a magyar gazdaságra, a trend azonban 2014-ben megfordult, és a vállalkozások száma csökkenésnek indult. A Bisnode elemzésében megjegyzik, hogy a cégek számának mérséklődése önmagában nem negatív folyamat, amennyiben hosszú távon egy kisebb, de stabilabb cégvilág létrejöttéhez járul hozzá. A jelenleg Magyarországon működő közel 544 ezer vállalkozás még mindig 11 százalékkal több, mint a 2008 elején jellemző érték.
A Bisnode adatai szerint az elmúlt három évben drasztikusan csökkent az új vállalkozások száma, és 2014 ismét negatív csúcsot hozott: amíg 2011-ben közel 50 ezer cég alakult, addig 2012-ben már 40 ezernél is kevesebb, 2013-ban a 34 ezret sem érte el, 2014-ben pedig 30 ezer sem volt a frissen alapított vállalkozások száma. Így 2011-ről 2014-re 40 százalékos volt a csökkenés mértéke. Amíg korábban naponta 140 új vállalkozást is alapítottak, ma a napi cégalapítások száma 80 körül mozog. Részben a törvényi szabályozás változásai, köztük a kft. alapításához szükséges tőke 500 ezer forintról 3 millióra való felemelése, részben az emberek vállalkozó kedvének csökkenése okozta a drasztikus változást.
A csökkenő trend ellenére nőtt a vállalkozások szám a mezőgazdaság, a gépjavítás, a gépjármű-kereskedelem, a közigazgatás és a vegyipar területén, azonban a növekedés ezekben a szektorokban sem haladta meg a két százalékot – közölte a Bisnode. A pénzügyi szektorban, a kommunális tevékenységet végző vállalkozások körében, a papíriparban és a textiliparban csökkent legnagyobb mértékben a cégek száma, a csökkenés 2014. január 1. és 2015. január 1. között a 4,5 százalékot is meghaladta. A felszámolásokkal és a csődeljárásokkal leginkább sújtott két iparágban, a vendéglátás és az építőipar terén is magas, de nem a legmagasabb cégszámcsökkenés tapasztalható. A vendéglátásban 3,7 százalékkal csökkent a vállalkozások száma, jelenleg közel 25 700 ilyen cég van, az építőiparban pedig a 3,9 százalékos csökkenéssel jelenleg 48 300 társas vállalkozás működik.
Egy év alatt a legnagyobb, öt százaléknál nagyobb csökkenés Nógrád és Zala megyében volt. Budapest az egyetlen terület, ahol két százalék alatt tudott maradni a vállalkozások számának csökkenése az elmúlt egy évben. Az országos átlag alatti érték Veszprém, Komárom-Esztergom, Hajdú-Bihar és Pest megyében, illetve Budapesten volt.
Érdemes készülnünk az euró bevezetésére, de addig még többször kihasználhatjuk a saját devizánk előnyeit. John Hardyval, annak a Saxo Banknak a devizastratégiai vezetőjével beszélgettünk, amely több mint 100 millió dolláros veszteséget is elkönyvelhet a frank miatt.
Mostanában felmerült, hogy Magyarország teljesíteni tudja a csatlakozás feltételeit, és be is tudná vezetni az eurót 2020-ig. Ön szerint jó ötlet leváltani a forintot?
Ez attól függ, hogy merre tart az eurózóna. Akkor lehetne tisztán látni, ha legalább nyugaton tudnák, hogyan képzelik el magukat. Még annyi minden kérdéses. Lesz-e közös adósságpiac, költségvetés. Nem lehet tudni, hogy összeáll-e az Európai Egyesült Államok, ha úgy tetszik. Felkészülni a csatlakozásra viszont mindig jó ötlet, hiszen ez a költségvetés féken tartását és a gazdaságok összehangolását is jelenti. A jogharmonizáció pedig különösen kedvez a kereskedelemnek. Magyarország számára mindenképp a közös valuta a cél a jövőben, de addig még jól jöhet a saját fizetőeszköz. Még kihasználhatjuk a saját deviza előnyeit, amíg csatlakozunk az eurózónához
Nem csak nyugaton nem tudják még, hogy mi lesz az eurózónával. A görög választások után innen nézve is kérdéses, hogy egyben tud-e maradni. Ha a görögök visszahozzák a drachmát, akkor lehet esély rá, hogy más országok is követik ezt a példát?
A görögök 70 százaléka még mindig az eurót akarja és az eurózónában akar maradni. A görög kérdés egyébként is eléggé elzárt probléma. Ami ott történik csak akkor lehetne példaértékű mások számára is, ha kilépés után végrehajtanának egy kisebb gazdasági csodát. Én nem hiszem, hogy ez megtörténne. A probléma viszont itt látszik leginkább, közös a valuta, közös a nemzeti bank, de nincs közös költségvetés. Ez hosszú távon is okozhat strukturális problémákat az eurózónában.
Jelenleg is vannak problémák, amelyeket az óriási méretű kötvényvásárlási programmal próbál kezelni az Európai Központi Bank. El tudja ez érni a kívánt hatást?
Nem hiszem, hogy ennek túl nagy hatása lenne az európai gazdaságra. Talán a bankok jobban hitelezhetnek. Kicsit könnyebb lehet majd hitelhez jutni. Ez jót tehet a magyar gazdaságnak is, de ha a forintot nézzük, akkor van némi esély az erősödésre a magasabb magyar kötvényhozamok miatt.
A forint nem a legerősebb most, sőt a frankkal szemben 20 százalékot gyengült miután a svájci jegybank bejelentette, nem tartja tovább az 1,2-es euró árfolyamot. Szerencsénkre épp a döntés előtt forintosították a lakossági devizahitelek nagy részét. Befektetőként jobb szemmel néznek ma ránk?
Szerencsés volt az átváltás időpontja. Az is jó, hogy az adósok továbbra is megfizetik a hitel árát. A befektetőknek továbbra is a helyi politikai vezetés jelenti a legnagyobb kockázatot. Azt érzik, hogy a külföldi befektetéseket nem kezeli a kormány megfelelőképpen. Ha a térségben körülnézünk, akkor itt kicsit jobban aggódnak a pénzük miatt a befektetők. Ezért szerencsés, ha a problémákat nem úgy oldja meg a helyi vezetés, hogy azt a befektetők pénze bánja.
A frank erősödése a Saxonak is nagy veszteséget okozhat. A Bank közleménye szerint 107 millió dollárt is bukhatott a bejelentés után.
Ez a maximum, ennél lehet lényegesen kevesebb is.
Most, hogy a frankkal sokan megégették magukat milyen befektetések felé fordulhatnak? Más devizák, például a skandináv térség fizetőeszközei jó befektetések lehetnek a jövőben?
A skandináv devizák nem olyan vonzóak most. A svédeknél mennyiségi lazítás jöhet, míg a norvég korona vonzó volt még 2012-ben, mert ott nincs adósság, erős a gazdaság, ma az alacsony olajárak miatt ők sem igazán versenyképesek. Talán az arany jöhet vissza és lehet közkedvelt újra.
Az olaj is visszajöhet? Vagy még ennél is olcsóbb lehet?
Rövidtávon, egy évig, fél évig még persze mehetnek lejjebb az árak, de sokáig nem. Valahol már nem éri meg így kitermelni, és ha elkezd a kínálat csökkenni az árak is elkezdhetnek emelkedni. Szerintem az alacsony olajár elleni legjobb ellenszer épp az alacsony olajár lehet.
A Katari Állam csaknem egy milliárd forintért vásárolta meg a Köztársasági Őrezred egykori villáját, az Andrássy úti ingatlan ezután nagykövetségi épület lesz.
Az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő többszöri sikertelen árverés után értékesítette budapesti az Andrássy út 114. szám és a Munkácsy Mihály utca 11. szám alatti ingatlanokat. Az eladáshoz a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Fővárosi Kormányhivatal is hozzájárult. Az előzetes jóváhagyására - a jogszabályból eredően - azért volt szükség, mert a vevő külföldi és a Katari Állam az ingatlant diplomáciai célból vásárolta meg. A szerződés aláírása során a Katari Államot Abdalláh Huszein al-Dzsáber nagykövet, míg az MNV Zrt.-t Márton Péter vezérigazgató képviselte.
Tavaly júniusban a katari uralkodócsalád már bevásárolt az Andrássy úton, Jassim Bin Hamad Bin Jassim Bin Jaber AI Thani sejk, a Katari Iszlám Bank 32 éves elnöke vásárolta meg a Balettintézetet, amiben ötcsillagos szállodát kívánnak kialakítani.
A halálközeli élményekről R. Kárpáti Péter nyolcrészes dokumentumfilm-sorozatban kérdez szakembereket, ismert embereket és túlélőket arról, hogy mi történhet akkor, amikor klinikailag már nem élünk.
R. Kárpáti Péter leforgatott egy nyolcrészes ismeretterjesztő sorozatot, ami a halálközeli élményeket kutatja, illetve megírta könyvben is , Élet az élet utáncímmel.
A filmért egyelőre nem kapkodnak a csatornák, de már vetítik: szűk körben, beszélgetéssel egybekötött matinén meg lehet nézni egy-egy részt az Örkény István könyvesboltban. Egy-egy ilyen szeánszon olyan is részt vesz, aki hisz, és olyan is, aki nem, vagy szkeptikus. R. Kárpáti viszont nem moderál ilyenkor, csak informál: nem állítja, hogy van élet az élet után, de azt sem, hogy a halálközeli élmények csak az agy szüleményei. Ahogy ő fogalmaz: „az oxigénhiányban vergődő agy utolsó nagy jótéteménye”. Az élmények ugyanis jók. Olyannyira, hogy aki átélte, visszavágyik, de legalábbis nem fél már a haláltól. A fénylénnyel való találkozás után a halál már nem borzalmas, hanem kellemes asszociációkat ébreszt azokban az emberekben, akik valamiféle tapasztalattal rendelkeznek.
Ká, bá, ah
Évezredek óta ugyanis nagyon hasonló élményekről számolnak be a klinikai halált megjárt emberek. Az élményanyag visszanyúlik az ókori egyiptomi időkig, ahol úgy hitték, hogy a lélek három összetevőjéből a ká például a halálkor távozik a testből, a bá viszont szoros kapcsolatban van vele a halál után, de utazgathatott a síron kívül is, hogy felkeresse az elhunyt életében látogatott helyeket. A lélek utolsó alkotórésze az ah, mint az itteni és a túlvilág között ide-oda közlekedő szellem.
De hiába az ősi megfigyelések, tudományosan lehetetlen megfogni és kutatni. Az R. Kárpátiéval azonos című Raymond A. Moody-mű a hatvanas években foglalkozott először behatóbban a túl- és átélőkkel, addig az Egyesült Államokban is tabu volt a téma. A kötet bestseller lett, de még manapság is a legtöbb tapasztaló arról számol be, hogy legyintenek rájuk, az orvosok és nővérek sokszor kifejezetten hallgatásra szólítják fel azt, aki feléledve mesélne az emberi aggyal nehezen meg- és felfogható impressziókról.
R. Kárpáti Magyarországon is szeretné meghonosítani, hogy nyíltabban beszéljünk a témáról. Ehhez felkért számos szakértőt és átélőt, mindegyiknek megvan a saját verziója és magyarázata arra, hogy mi történhet az emberrel a halála pillanatában.
De hogy lehet-e ez több, mint hitkérdés? Nem. Vágó István például teljesen szkeptikus, neki édesapja kétszer is a klinikai halál állapotában volt, és nem történt vele semmi. Legalábbis nem emlékszik sem alagútra, sem fényre, sem testen kívüli élményre. Aki viszont fel tud idézni valamilyen élményt – állítólag a klinikai halál túlélőinek 30 százaléka –, azt nem lehet eltántorítani, hisznek benne, hogy sokkal jobb lesz majd a világuk a halál után, de abba is beletörődtek, hogy nekik még előtte dolguk van „az evilágon".
Az annyira rettegett halál ugyanis minden beszámoló szerint csodálatos, abban olyan, mindenki által vágyott érzések párosulnak, mint a feltétlen szeretet, a megbocsátás. A fényesség uralja ezeket a képeket, és a fénypont, melyhez közeledve egyre nagyobb a bizonyosság arról, hogy odaát jobb lesz.
R. Kárpáti beszédre bírja a tapasztalókat, akik olykor sírva fakadnak az élménybeszámolójuk alatt. Közben pedig orvosok, tudósok, teológusok is nyilatkoznak, hogy ők saját tudásuk – és hitük – szerint mit gondolnak a témáról. Egy szívsebész például saját születését élte meg a klinikai halálban egy fulladásként, jóval később derült ki, hogy a nyakára tekeredett köldökzsinórral jött világra. De más beszámolók is csodával határosak: egy híres történet szerint egy epeműtétes nő, miután visszahozták, elmesélte, hogy milyen színű zokni volt az őt műtő orvos lábán, és azt is leolvasta, hogy kik voltak beosztva aznapra a műtőtábla szerint. Hogy ebben mi a csoda? A nő világéletében vak volt, és ezeket a képeket a klinikai halál állapotában látta csupán (stimmelt a zokni színe és a beosztás is).
Lehetséges magyarázatok
A könyvben és R. Kárpáti sorozatában még számos ilyen és hasonló történetet elevenítenek fel, a magyarázatok pedig sokrétűek. Egy amerikai pszichológusprofesszor például kvantumfizikai folyamatként képezi le a lelket. Stuart Hameroff elmélete szerint a lélek az agysejteken belül található, amire a halálhoz közeli állapotban kvantumgravitációs tényezők hatnak, ez okozza az élményeket. Egy berlini kutatócsoport 2011-ben rukkolt elő egy másik lehetséges magyarázattal, miután patkányokon kísérleteztek: hat patkánynak adagolták túl az altatót, és azt vették észre, hogy az agyukban megháromszorozódott a szerotoninszint. Alexander Wutzler a kutatócsoport vezetője arra jutott, hogy ugyanez történhet az emberi agyban is a klinikai halál következtében, és ez okozhatja a halálközeli élményt.
Paulinyi Tamás, a Szintézis Szabadegyetem tanára, és parapszichológia-kutató nem gondolja, hogy ilyen egyszerűen, materiálisan és biológiai-fizikai alapokon meg lehetne fogni a történéseket. Ő azt mondja, hogy nem is tudjuk emberi aggyal felfogni, sem adekvátan szavakba önteni, hogy mi történik. Szerinte a tudat nem a testhez kötött, hanem fordítva: a test szorul bele a tudathalmazba, így attól még, ha valakinek a testi funkciói megszűnnek, a tudat létezhet.
Irodalom
A halálközeli élményeknek főleg ezoterikus irodalma van, a szépirodalmi feldolgozások közül talánNádas PéterSaját halálcímű műve a legizgalmasabb. A 2004-ben kiadott, saját fotóival illusztrált mű egyéni élményét írja le, Forgács Péter rendezésében film is készült belőle. „Hangsúlyozom, hogy nem egyenesen tartottam a mélyről a fény felé, közben elfordultam. Mintha csavarmenet vinne előre. Azt hiszem, hogy összesen kétszer fordultam át, de nem egyszerre tettem meg e két teljes fordulatot. Mintha kétszer mozdult volna be a látószögem. A szakaszos mozgásról van ugyan képem, de nem okozott önálló testi érzetet. A megelőző állapothoz, az ősállapothoz képest ismeretlen eredetű nyugtalanságot, feszültséget támasztott, bár nem állíthatnám, hogy az én testi érzetem volt. Van egy képem, amint a fényforrás helyzetéhez képest alulról fölfelé mozdul el a látvány, lassan fordul el, és akkor megáll. Látom a barlang ovális, erősen fodrozott bejáratát. Aztán megint megindulok a csavarmenetben, a fényforrás alámerül, amiből utólag az is megállapítható, hogy balról jobb felé mozgok el a térben, amelyet a tudat barlangként mutat be. A két hangsúlyosan szakaszos mozgás, az elfordulás és a közeledés között van egy rövid szünet. Megakadás. Amíg az erő ismét fel nem ragad, s megint csak fordít és lök a fény felé” – írja Nádas Péter.
A csillogáscímű Fliegauf Benedek-filmben pedig Nádason kívül még Dobronay László és Gesztelyi-Nagy Judit beszélt saját élményéről, 2008-ban. A fekete háttérben, mindenféle háttérzene és vágások nélkül készült film hatása maga az elbeszélő és története, melyek magukban megállják a helyüket.
"Szürkés, ezüstös színbe borult az egész táj. Mint hogyha kinyitnának egy ajtót, jött egy fény, ott állt benne valaki vagy valami. És azt mondta, hogy ott van a kocsiban, akit eddig magadnak gondoltál. És mondtam, hogy de hát én itt vagyok. Azt mondja, igen, te itt vagy, de akit eddig magadnak gondoltál, az ott van. Nézd meg!" – emlékezett Dobronay László rendező, operatőr.
"A fényesség ahogy nőtt, úgy lettem egyre boldogabb. Olyan nagyra nőtt, mint mondjuk a Föld. Akkor valami olyanfajta boldogság öntött el, ami leírhatatlan. Tudtam, hogy ez az, amit keresek. Tudtam, hogy ez az, amit mindenki keres. Azt is tudtam, hogy innen nincs tovább: ez az eleje és a vége" – mondta Gesztelyi-Nagy Judit.
Joel Schumacher 1990-ben az Egyenesen át (Flatliners) című mozifilmben pedzegette a témát. A szereplők orvostanhallgatók, akik elkezdenek kísérletezni a klinikai halál állapotával, előidézik a halált, és hagyják, hogy pár percet ott töltsön az épp soron következő, sőt licitálnak is egymásra: 2-2 és fél, majd 3 percet is klinikai halálban tartják egymást. Az azokban az időben befutó színészek mellett (Kiefer Sutherland, Kevin Bacon és Julia Roberts) a sztori azért érdekes, mert ebben a verzióban a múltba mennek vissza a halál kapuján kopogtatók, és régi bűneikkel kell szembenézniük. Ezért korántsem olyan boldog és felhőtlen halálközeli élményeket gyűjtenek.
Ebből a szempontból nagyban különbözik a film a valós és dokumentált tapasztalatoktól, ám a múltbéli emlékeknek a közös élményanyag halmazában is helye van: a lepörgő filmként megjelenő életjelenetek nem csupán a klinikai halált átélő embereknél jelentkeznek, hanem például zuhanás során is beszámolnak róla a balesetben szenvedők attól függetlenül, hogy elhagyják-e pár pillanatra (percre) fizikai létüket, vagy sem. Hogy ez miért történik, ugyancsak nem magyarázható meg jelenlegi tudásunkkal.
Paulinyi Tamás úgy véli, azért nem tudunk mit kezdeni a meglévő tudásanyaggal, mert hasonlatosak vagyunk Platón barlanglakóihoz. Hiába engednek ki a barlang őrei egy rabot a világosságra, a többiek a sötétségben vannak, csupán árnyékokat és torz hangokat hallanak, ezért el sem tudják képzelni, hogy igaz és valós lehet az, ami ezen kívül létezik.
Mit tanulhatunk a gyerekektől? - tette fel a kérdést Galambos Ádám evangélikus teológus Vekerdy Tamás pszichológusnak és Deák László evangélikus lelkésznek ajanuár végén a Petőfi irodalmi Múzeumban tartott beszélgetésen.
Vekerdy először két idegen szóval válaszolt, spontaneitást és kongruenciát említett. Az első azt jelenti, hogy az ember a benne megnyilvánuló érzelmeket, gondolatokat fejezi ki, nem leplezi azokat, ami a szívén, az a száján. A második fogalmat úgy magyarázta, hogy nem játssza meg magát, önmagával azonos, és nem kell hazudnia. Vekerdy idézett egy beszélgetést, miszerint nem az a gazember, aki hazudik, hanem akinek hazudnak, akinek nem lehet megmondani az igazat.
Legyél, aki vagy
A gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik. Eljutunk a nevelés alapvető kérdéséhez, hogy melyiket fogadjuk el: „legyél, aki vagy”, és ehhez segítek, megteremtem a környezetet és megismerlek. Nem ugyanaz, mint a „csinálj amit akarsz”. Vagy ott van a másik út, a képmutatásra nevelésé, „legyél akivé én akarlak tenni”, de ez az örök harcok útja. Ahány gyerek, annyiféle érdem, intelligenciából nyolcféle létezik, de az iskola csak az értelmi intelligenciát kéri számon. Az iskolában megfelelés nem lesz azonos az életben való megfeleléssel, Churchill rossz tanuló volt, Petőfi megbukott, Stephen Hawking későn tanult írni, olvasni.
Deák László elmondta, hogy a gyerekek megtanítanak arra, hogyan lehetséges a felnőttek által teremtett dzsungelben élni. Megtanulhatjuk tőlük a természetességet, és a megbocsátó szeretetet, bizalom van bennük. Felmerült az ősbizalom kérdése, amivel a gyerek együtt születik, a szülei felé eredendően meglévő bizalmat értjük ezalatt. Vekerdy elmondta, hogy a legnagyobb trauma, ha a gyermekben megrendül ez a bizalom.
Kamaszkorban mindent fekete-fehérben lát a gyerek, de ha nem veszett el az ősbizalma a szülei iránt, akkor húsz-huszonegy éves korára a szülő visszakapja a gyermekét, mint kiegyensúlyozott, fiatal felnőttet, nem fog elsodródni.
Az iskola és az unalom
Az iskolára terelődött a szó, Vekerdy kijelentette, hogy a modern iskola nem tanít, mert ott a tanulás a fontos.
A finn iskolában létezik ugyan alaptanterv, de van mellette egy miniszteri levél, amelyben kijelentik, hogy a pedagógus alkalmazza a megfelelő helyzetben, de ne tartsa be szigorúan. A beszélgetés a lényeg, a tananyagot nem befejezni kell, hiszen a gimnáziumi anyag 9%-ára emlékeznek a 20-30 év közöttiek úgy, hogy alkalmazni is tudják. A lényeg az elmélyedés a jelenségben, az élmény és az öröm amely hozzá társul, ami jóval az iskola vége után is fenntartja az érdeklődő nyitottságot. Élmény, érzelmi megragadottság nélkül nincs hatékony tanulás. Magyarországon nem pedagógus adta ki az első élményalapú tanulásra építő tankönyvet, hanem a Szegedi Rendőr-főkapitányság, mert a külföldi referens bemutatta a statisztikákat, hogy ott ahol élményalapú pedagógia van érvényben, csökken a fiatalkorú bűnözés és a visszaesők száma. Mérei Ferencet idézte, amikor az mondta, hogy ahol untatnak, onnan menekülj. Az ember nem unalmas, a tananyag sem, nem kell untatni a gyerekeket.
Tanítani, elfogadással
A vallási oktatásról is szó esett, Deák László megosztotta tapasztalatát, amelyet egy 900 fős evangélikus óvoda és iskolában szerzett, ahol látványosan megmutatkozott, hogy miként viselkednek a gyerekek, ha a vallási nevelés nem kényszer, hanem szeretetteljes lehetőség.
Óriási feszültség ma, hogy úgy próbálják az egyházi iskolák a gyerekeket megszólítani, hogy folyton szabályoknak kell megfelelni. Amikor a gyerekek megkapják a szabad döntés lehetőségét, és látják, hogy komolyan veszik őket, a vívódásukat, kételyüket, és így is elfogadják és szeretik őket, akkor képesek megnyílni.
Vekerdy hozzátette, hogy aki nem ment át a kételyen, az soha nem fogja kiküzdeni saját, egyéni hitét.
Az interneten keringő elbeszélés. Szeretném hinni, hogy megtörtént, hogy megtörténhet, hogy megtörténik.
„Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.
Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig, és becsöngettem. „Egy pillanat” - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
”Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.” Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. „Semmiség” - feleltem. „Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.”
„Milyen jó fiú maga!” - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: „Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?” „Nem az a legrövidebb út.” - vágtam rá gyorsan. „Ó, azt egyáltalán nem bánom.” - mondta. „Egy hospice-házba tartok.” Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. „Nincs már családom. Mindenki meghalt.” Nagyon csendesen beszélt. „A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.” Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát. „Mit szeretne, merre menjünk?” A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni. Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt. Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: „Most már mehetünk. Elfáradtam.” Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt. Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe. „Mennyivel tartozom?” - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért. „Semmivel.” - feleltem. „Magának is meg kell élnie valamiből.” - mondta. „Vannak más utasaim is.” - szereltem le. Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához. „Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak.” - mondta végül: „Köszönöm.” Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót. Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül? Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el."
